Fortis Stratoliner S-41 teszt – A végtelenbe és tovább!

Címkék: Értékelések | Fortis | Klasszikus

9.12.2025 | 5 MIN

Olyan felkérést, hogy teszteljek egy órát, amely járt az űrben, egyszerűen nem lehet visszautasítani. A Fortis Stratoliner S-41 mint ami első pillantásra látszik, mégsem hirdeti mindenáron, hogy különlegesebb lenne bármi másnál. Tudom, a végkövetkeztetést nem illik az elején elsütni, de előre szólok: bár találtam rajta néhány apróságot, amin javítanék, összességében ez a kedvenc űrórám, és reális esélye van arra, hogy felülmúlja a Speedmastert. De elég a spoilerekből, nézzük meg részletesen a Stratolinert.

Első benyomások

Az átlagosan figyelmes olvasó talán már sejti, hogy a Stratoliner nagy lelkesedést váltott ki belőlem. De miért is? Kiemelném a finom indexeket, a térközök arányait, a részleteket és úgy általában a számlapot. A dizájn persze szubjektív, de számomra itt nagyon összeállt a kép.

Hozzáteszem ugyanakkor, hogy az óra meglehetősen nagy … és nehéz is, és bár ezt a „hátrányt” a Fortis egy nagyon kellemes karkötővel, brutálisan jó zárral és összességében remek kidolgozottsággal ellensúlyozza, lesznek, akiket az ilyen nehéz és magas órák zavarnak. Mindenesetre az óra összhatása nagyon masszív, már-már tipikus tool watch jellegű. Olyan igásló, amely nem retten vissza a sárral, vízzel, ütésekkel, a mágnesességgel szemben, és végső soron még az űrtől sem.

Szerkezet

Általában nem a szerkezet érdekel leginkább, a Stratoliner azonban kivétel. Bár más téren is izgalmas, a fő vonzereje feltehetően a mechanikus, automata felhúzású WERK 17 kaliber. Ez ugyanis nem egy „mezei” szerkezet, ahol csak a rotort cserélik le, és máris in-house-nak hívják. Ugyanakkor nem is Fortis in-house kaliber. Akkor micsoda?

Zdroj: https://chrononautix.com/

A 2020-as évek elején a Fortis új tulajdonoshoz, Jupp Philipphez került. Ő pedig beleállt a projektbe: felkereste a legendás szerkezetgyártót, a La Joux‑Perret-et (a továbbiakban: LJP), és felkérte őket, hogy készítsenek egy szerkezetet, amely az űrben is megbízhatóan működik. Az LJP pedig rávágta: „Igen, uram. Semmi gond.” – és megalkották a WERK 17-et, amelynek végső tesztfázisa szó szerint az űrben zajlott. A Fortis néhány tesztszerkezetet 30 km magasságba juttatott, és csak remélhették, hogy a befektetett munka nem vész kárba.

A specifikációk terén a Werk 17 nagyon is meggyőző: 60 órás járástartalék, 26 köves kivitel és 28 800 A/h frekvencia. Emellett ütésvédelmi megoldást kapunk a teljes kronográfmodul fölött átnyúló híddal, ami röviden növeli a szerkezet merevségét és ellenállóképességét.

Óraőrültként örömömben tapsolok. A kronográfok rákfenéje általában a sérülékenység és a drága szerviz, itt viszont talán a napi hordástól sem tartanék. Ha már egyszer a szerkezetet kifejezetten űrbéli bevetésekre fejlesztették, akkor azért illene bírnia ezt-azt.

Számlap

Mindegyik változat gyönyörű, letisztult, részleteiben kidolgozott – tényleg nem tudnám, melyiket válasszam.

Nálam a teszten a kék változat járt, így azt írom le részletesebben, de a leírtak nagy része minden színkombinációra igaz. A számlap alapja fényelnyelő, porra emlékeztető textúrát kapott. Napon igazán életre kel, öröm ránézni.

Három fehér segédszámlap található rajta – egy a szerkezet folyamatos másodpercének, egy 30 perces gyűjtővel, és egy óragyűjtő. A számlap jobb oldalán a Fortis-logó mellett a nap- és dátumkijelzés kapott helyet.

Örömmel láttam, hogy a Fortis saját betűtípust használ, amely összhangban van az óra egészével: letisztult és kiválóan olvasható. A számlap peremén fehér keretezés fut, nagyon finom piros-fekete indexekkel és feliratozott ötperces jelölésekkel.

Az üveg és a számlap között egy gravírozott felirat olvasható: „DER HIMMEL IST NICHT DAS ENDE DER WELT”, ami nagyjából annyit jelent: „Az ég nem a világ vége”. Ami azonban igazán különleges a Stratolinerben, az a lumineszcencia.

A lume ugyanis csak azokon a kiemelt szakaszokon világít, amelyek a rakétarepülés kulcsfázisainak felelnek meg. Van itt 30 s – a hajtóművek begyújtásához szükséges idő. A percszámlálón 15 perc van jelölve – ez a súlytalansággal járó, szuborbitális repülés hossza. Végül pedig másfél óra – a küldetés startjától a visszatérésig eltelt idő.

Mivel szeretem a lumineszcenciát az órákon, és mivel nagyon szeretem az űrt és a sci-fit, ez számomra egyszerűen elképesztő – a Fortis ezért az ötletért öt csillagot érdemel az ötből.

Tok

Ahogy fentebb írtam, az óra magas, masszív és nehéz. Acélcsaton mérve nagyjából 230 grammot nyom, ami bizony nem pehelysúly. A számlapot kétoldali tükröződésgátló bevonattal ellátott zafírüveg fedi. Ebben az árszintben bármi más elfogadhatatlan lenne. Az óra a cikk írásakor nem egészen 137 ezer koronába, vagyis valamivel 5 ezer euró fölé kerül, így a luxus szegmens határán járunk, ahol már érzékenyebb szemmel nézek mindent, és szigorúbb vagyok.

A tok összességében kissé éles és főleg funkcionális hatást kelt, de nem kifejezetten kényelmetlen. A 14,5 mm-es magasság miatt azonban a Stratoliner nehezen csúszik be az ingmandzsetta alá. Tetszik a lünettán és a koronán lévő apró fekete betétcsík, amely feltehetően nem acélból van (épp nem volt nálam sem refraktométer, sem spektrométer). Szép vizuális tagolást ad, optikailag csökkentve a tok vastagságát.

Alul zafírüveges betekintőn láthatunk rá a szerkezetre. A hátlap csavarokkal van rögzítve, peremén több felirattal; a legérdekesebb a „SPACE RESISTANT 20 ATM”, ami az űrrel szembeni ellenállásra és egyben 20 ATM vízállóságra utal – ez egyébként kiváló búvárórává is teszi. A korona menetzáras, így a leggyengébb láncszem a kronográf nem menetzáras nyomógombja lehet.

Zdroj: https://chrononautix.com/

Csat

A csatnál egyetlen szépséghibát látok: nem simul rá a tokra, így a tok és a csat között rés marad. Ennyi. Egyébként nem szűkülő, háromszemű, nagyon masszív kivitel, mikroállításos zárral.

A mikroállítás nagyon finom, a viselő tényleg saját csuklójára szabhatja az órát. A zár széles, és gyakorlatilag elpusztíthatatlannak tűnik – akárcsak maga az óra.. Itt nincs mibe belekötni, sőt: bár az óra nagy és nehéz, a csatnak köszönhetően meglepően kényelmes a mindennapokban. Egy dologra azonban figyeljünk a csere során: a Stratoliner szíja nem hagyományos rugós stifttel, hanem csavarokkal rögzül, így a csat- vagy szíjcseréje kissé körülményes lehet.

Zárszó

Konkurenciának ott a kedvezőbb árú Bulova Lunar Pilot, amely meglehetősen nagy és kvarcórás (noha nagyon pontos), és mechanikus elődei tényleg jártak a Holdon.

10.5.2024
TOP 5 alternatív Omega Speedmaster Moonwatch

A másik kihívó az Omega Speedmaster, amelynek listaára érezhetően magasabb. Előnye? Szuper, és szuper története van. Hátránya? Rengetegen viselik. A Stratoliner viszont nagyon jól hordható, napi alternatíva, amely a három közül szerintem a legfunkcionálisabb, legmasszívabb, és valószínűleg ezt választanám, ha űrutazásra készülnék.

Összességében a Stratoliner célközönsége az órarajongók és az óra-nerdek – az én kedvenc közönségem.

Aki ma idáig eljutott az olvasásban, jutalmul megtanulhatja Michael Jackson moonwalkját.

Képek forrása: gyártói sajtófotók, https://chrononautix.com/

Érdekelhet még:

15.9.2023
Bulova Lunar Pilot értékelés - Modern küldetés a Holdra